6. fejezet: A nagy nap (BEAST)

   Gondolataimat a benne szereplő személy szakította meg, bekopogott de meg se várta hogy ránézzek már le is ült mellém.
- Min agyaltál? - szólal meg.
- Nem fontos - fordulok felé.
- Ha nem lenne fontos akkor észrevetted volna hogy már öt perce az ajtóban szobrozok - néz a szemembe.
- Nem is tűnt fel, hogy így elbambultam - mosolygok rá.
- Tényleg? Nem csoda! Nem akarod elmondani, igaz? - A fejét oldalra billentette és úgy nézett rám.
- Még nem jutottam eredményre, szóval várj még egy kicsit - állok fel.
- Hova mész? - Elindultam ki ő pedig követett.
- Fürdeni ha Yoseob végre kijött. Te menj csak nyugodtan aludni. - Elkezdtem kutakodni a szekrényemben, de elég nagy a felfordulás.
- Oké! - Fogta magát és végig feküdt az ágyon.
     Most egész normális volt, biztos csak túl fáradt ahhoz hogy flegmán beszéljen velem. Jól esett hogy nem faggatózott, nem lett volna értelme megosztanom vele a kérdéseim, ő sem tudott volna választ adni rájuk. A zuhany jótékony hatásai sem tüntették el azt a nyúzott kinézetet a képemről, amit a tükör mutatott nekem mikor rávettem magam hogy belenézzek. Ma nem csináltunk semmi kimerítőt ezért nem is értem mi ez a holtkoros fej ami visszanéz rám. Kicsit rendbe szedtem magam, majd elindultam meglesni a konyhát, plusz kutattam egy kis tea után is. Az étkezőasztalnál azonban megpillantottam Doojoont, aki elég meggyötört szemekkel meredt az asztallapra, de inkább nem kérdezem meg mi baja mert úgy sem válaszolna őszintén. Végül csak kitöltöttem magamnak egy bögre teát és magára hagytam, had gondolkodjon, úgysem tudnék neki segíteni.
      A szobánkban már csak az éjjeliszekrényen lévő kislámpa adott némi világosságot, hogy el is találjak az ágyig. Junhyung a telefonjával ügyködött így csak akkor vette észre az érkezésem, amikor befeküdtem mellé az ágyba. Lekapcsoltam a lámpát hátha végre leteszi a telefont és ő is megpróbál aludni, de hajnali egyig nem gondolkodott úgy mint én. Nem tudtam elaludni még akkor sem mikor már a mobil sem világította meg az arcom. Elgondolkodtam, hogy vajon azért nem tudok aludni mert Mr. Morci keze nem pihen a derekamon, vagy mert ideges vagyok a holnapi verseny miatt. Az első ötletet rögtön el is vetettem, valószínűleg csak túlságosan beparáztam.
     Kisétáltam a mosdóba hátha egy alapos arcmosás megteszi a hatását, de fél óra múlva inkább az esti séta tűnt a legvalószínűbbnek. Mivel nem akartam hajnalban az utcákat róni ezért maradt a nappali, de ezzel Dongwoont keltettem fel, aki meggyőződött róla nem egy kóbor macska randalírozik a házban hanem csak én toporgok idegesen össze-vissza, majd visszament aludni. Lassacskán, az az hajnali négykor visszacsoszogtam az ágyhoz és végre elmerültem a kellemes sötétségbe.
      Reggel úgy fél kilenc fele ébredhettem fel, de addigra Junhyung már eltűnt mellőlem és csak miután álmoskásan kisétáltam a konyhába találtam meg egy tál müzli felett görnyedve. Mindenki reggelizett rajtam kívűl így hogy ne maradjak ki a sorból én is kerestem valami ehetőt, ami nekem is a müzli volt. Kaja után elkezdtünk beszélgetni és mint mindig Dongwoon most is felhozta azt a témát amiről nem akartam beszélni.
- Nem voltam elég fáradt így a járkálással fárasztottam magam - dőlök neki a pultnak.
- Aha - néz össze Yoseobal.
- Tényleg így volt szóval ne sunyiskodjatok - mentegetőzök.
- Jól van hiszünk neked, ne akadj így ki rögtön - dorgál meg a kis szöszi.
- Igen, látom mennyire hiszel nekem, de tudjátok mit, nem érdekel a véleményetek! - Fogtam magam és elsétáltam a szobánk felé.
- Hova mész? - állít meg Dujun.
- Elfoglalom magam amíg nem indulunk a fodrászhoz - megyek tovább és bevágtam magam mögött az ajtót.
      Na tessék a kialvatlanság miatt már megint olyan vagyok mint egy hárpia és miután felbosszantanak még ők lesznek besértődve ha olyat mondok ami nem tetszik nekik. Átvedlettem egy kényelmes melegítő alsóba meg egy hatalmas pólót vettem felülre, majd beraktam egy filmet a lejátszóba és elterülve az ágyon nekikezdtem a reggeli horror maratonnak. Elég jót derültek rajtam mikor meglátták, hogy kora délelőtt én már gyílkolászós filmet nézek, de nem érdekelt hogy milyen film csak lefoglaljon amíg négyre oda nem kell érni a fodrászhoz és ez az időpont még elég messze van. De mivel mindenki pont most akart valamit elvinni a szobámból, nem tudom mi kellhet nekik innen, na mind egy hála nekik ki kellett vennem a filmet, mert egy szót se értettem és ezt a horrort még nem láttam.
      Nagyon ideges voltam a kialvatlanságom miatt plusz féltem hogy ez visszaüt a próbán is. Yoseob bejött megnyugtatni, de most még ez se sokat segített a megtépázott idegszálaimon, de a leader tette rá a legnagyobb lapát földet a síromra. Mióta vigasztal valaki úgy, hogy ha el is szúrja az egészet a többiek miatt még lehet esélyünk? Azt hiszem most kivételesen megérdemelte a kis mitugrász lecseszését. Ami még jobban rombolta a kedvem az Junhyung "Kerüljük Hyunseung-ot" akciója volt, ez esett most a legrosszabbul mert az ő támogatása ért volna a legtöbbet.
      Dongwoon és Giki elvonultak a szobájukba és délig nem is láttuk őket, Yoseob és kedves férje pedig itt hagyott csapot-papot más szóval eltűntek valamerre. Egy idő után meguntam a bezártságot és sereghajtóként kitessékeltem mindenkit a cuccaikkal együtt mivel biztos voltam benne, hogy már csak a verseny után jövünk ide vissza, majd elindultam velük egy utcai sátorhoz ahol finom húst sütnek. Azt gondoltam, hogy az időközben beiktatott kirakat nézelődés elvonja a figyelmem a gondokról, de nagyot tévedtem. Hyung és Seob felhívtak minket, hogy majd a fodrásznál találkozunk, mert szerintük ez a megfelelő alkalom a randira. Jobb ötlet híján tovább nézelődtünk ebéd után, ami elég gyászos hangulatban telt, mivel Giki habzsolt Dongwoon csak tologatta a sajátját Junhyung pedig kifejezéstelen pofával evett.
      A két kis majom jól elszórakozott a maszkokkal meg szél forgókkal, amit elég gyerekesnek tartottam, de ők így szerethetőek. Ezt a hangulatos légkőrt azonban én meg morcika viszont taszítottuk, mert úgy sétáltunk egymás mellett mint két szellem. Kíváncsi lettem volna min jár az agya, de az tuti hogy nem a versenyen. Azt hiszem jobb ha nem találgatok.
- Hyung Dongwoonal benézünk abba az üzletbe, ti menjetek csak tovább majd beérünk - mosolyog rám.
- Lee Gikwang aztán nem minden hülyeséget összevásárolni! - intek neki és már megyek is tovább.
- Már csak azért is meg fogok - nyújtja rám a nyelvét, de tudom hogy nem fog.
       És most mit csináljak? A nyakamon maradt ő Jokersége, aki ma még hozzám se szólt fogalmam sincs milyen indokból. Bevonszoltam egy telefonos boltba, ahol kinéztem már régebben az új telefonom, de nagyon drága viszont ha párban veszem akkor ötven százalék engedményt kapok rá. Azt hiszem az egyiket majd eladom vagy odaajándékozom valakinek, bár ennél van egy jobb ötletem. Végül megvettem és azt is végighallgattam, ahogy Junhyung kioktat. A fejemhez vágta hogy Gikit figyelmeztettem, de én pazarolok el ennyi pénzt két telefonra mikor az enyémnek sincs még semmi baja, azon kívül, hogy már használhatatlan a képernyője. Pár méterrel arrébb kivettem az egyik mobilt és a még mindig fagyos hangulatú Joker kezébe nyomtam.
- Ez a tiéd - adom oda a készüléket neki.
- Van telefonom - morogja.
- Tudom, de gondoltam az egyiket neked adom, viszont ha nem kell majd eladom - indulnék tovább de elkapta karom és behúzott egy kihaltabb utcába, majd figyelmeztetés nélkül mint ahogy mindig szokta megcsókolt.
- Köszönöm, használni fogom amint te is lecseréled a tiéd- pihegi ajkaim közé majd visszahajol és megint elkezdi marcangolni alsó ajkam.
      Amikor átkarolta a derekam egy ismerős bizsergető érzés fogott el és rájöttem hogy hajnalban az első állításom volt az igaz. hiányzott az ölelése. Fogalmam sincs mi van velem, vagy mi lesz ez után köztünk, de már alig várom. Elváltunk, majd kis lélegzet visszaállítás után elrakta a telefont a saját táskájába és visszasétáltunk a kis bolthoz ahol Gikiék leváltak. Miután újra egyesült a négyes fogat tovább haladtunk és végre enyhült a feszültség a csapaton. Lassacskán elindultunk a buszmegállóhoz és fel is szálltunk az érkező járműre ami szerencsésen le is robban az ulticélunktól három megállóra. Mikor negyed ötre végre megérkeztünk azt hittem nem marad hajunk amit a fodrász majd levág, mert Dujun szinte az összes szálat leordította a fejünk tetejéről. Ez körülbelül olyan volt mintha mi irányítottuk volna a buszt és szándékosan kiszúrtuk volna kerekét, de nem mi tehetünk róla hogy nem láttuk előre mi lesz a jármű sorsa.
      Teljes felszerelésben megérkeztünk fél hétre a megadott előadó terem melletti folyosóra, ahol kiderült hogy minden csapatnak hála az égnek külön öltözője van. Nem tudom a leader mit parázott mikor egy óra alatt mindenkivel végeztek a fodrászok itt pedig már csak a smink volt, amit nagyon nehezen tűrtem az elején. Most már nem féltem és nem is voltam fáradt, mert amint tudatosult bennem hogy mi következünk a főpróbában már csak a pillangók szárnycsapásait érzékeltem a gyomromban és a nagymértékű izgalmat. Mindent az uralmam alatt tartottam így a próbát tökéletesen átvészeltük és csak egyszer csúsztam el a lépésben, amit nem is vettek észre, de én tudtam hogy félreléptem így Juni nagy nehezen tudott megnyugtatni az öltözőben.
      A csapatokat felhívták a színpadra előzetes eligazítás céljából valamint történt egy kis változtatás így arról is be kell számolniuk. Fogalmam sincs mi a fenét változtattak az utolsó pillanatban, de úgy látom akkor elég rossz a szervezés.
- Köszöntök mindenkit a Cube Entertainment által megrendezésre került tánc és ének versenyen, amin csak csapatok vehetnek részt. A versenyzőket azért hívtam fel a színpadra, hogy megnézhessék őket, valamint az apróbb változtatást is el szerettem volna nekik mondani. - Itt tartott egy rövid hatásszünetet ami alatt végigpásztázta a csapatokat. - A változtatás pedig a következő! Úgy döntöttünk, hogy csak három csapatot juttatunk tovább az előre kihirdetett öt helyett. Az első három helyezett pedig különleges ajándékokat fognak kapni. A dobogó tetejére került bandát a Cube Entertainment igazgatója személyesen fogja szerződtetni, viszont a többi maradjon meglepetés. - Itt megint tartott egy apróbb szünetet. - Viszont ne csüggedjenek a többiek se, hisz aki jól teljesít lehet hogy bejut egy másik céghez mivel a zsűritagok mind egy-egy Entertainment igazgatói. Nos ennyi lenne, sok sikert kívánok mindenkinek!
     Tényleg nagyon jó lehetőségeket adtak, most már tényleg győznünk kell, ha azt akarjuk, hogy szerződtessenek. Odajött hozzánk egy szmokingos férfi aki egy kalapot tartott elém mivel én álltam legelöl. Kihúztam egy cetlit Doojoon unszolására, amin egy feketével írt kilences számjegy virított mindenki megkönnyebbülésére. Az öltözőbe visszaérve leültem az egyik forgós székbe és elhatalmasodott rajtam a bizonyítási vágy, ami a szüleim felé irányult, mivel megint nem szakítottak rám egy percet se, hogy legalább ezt a számomra fontos eseményt megnézzék.
      Párszor még leellenőriztem magam a nagy egész alakos tükörben majd megint a csapat élén elindultam a színpadra felvezető lépcsők felé, ahol a technikusok felrakták ránk a szükséges eszközöket, bár elég zavaró volt a hátamon végigfutó zsinór, de el fogom viselni. A hatalmas tapsviharban leérkező SHINee-s tagok egyesével kívántak nekünk sok szerencsét, majd a felkonferálás után mi is elfoglaltuk a színpadot, hogy megmutassuk min is dolgoztunk ez alatt a pár hónap alatt. Illedelmesen meghajoltunk, mindenki bemutatkozott és a leader elmondta a csapat valamint a szám címét, majd egy kezdő bólintás után felhangzottak az első szólamok és Junhyung belekezdett a Rapp részébe.
       Tökéletes volt az összhang közöttünk, senki nem rontott. Yoseob nagyon élvezte és én is, a hangom nem csuklott el. A kis szöszi aki immár teljesen fekete hajú lett olyan szólót mutatott be, hogy mindenkinek elállt a lélegzete a nézőtéren. Gikwang meghódította a nők ezreit akik kb. elaléltak mikor meglátták félig fedetlen mellkasát és bordó haját ami kicsit izzadt arcához tapadt a végére. A szám befejeztével ismét meghajoltunk, majd levonultunk a színpadról és oda se figyelve teret adtunk a JYJ-nek akik elég komor arccal mentek el mellettünk a két új beugróval. Ráébredtem, hogy most tényleg tökéletesen megcsináltunk mindent, nagyszerűek voltunk, ha még nem vagyok elég egoista. Mikor az öltözőben ismét magunkra maradtunk én Junhyung nyakába vetettem magam aki ezt egy kitörő nevetéssel fogadta, Yoseob és Dujun pedig nagy mosollyal néztek minket és a másik őrjöngő párost itt mellettünk.
      Behoztak nekünk pár liter vizet, amit ajándéknak szántak minden csapatnak, mi pedig hálásan le is gurítottuk szinte az összeset. Yoseob annyira felpörgött, hogy Du alig tudta leültetni legalább egy percre. Mi Gikivel kimentünk megnézni Jaejong előadásának a végét, de nagyot csalódtam, hisz az egész lapos volt Yoochun és Junsu nélkül. Miután leverekedték magukat a nézők elől úgy mentek el mellettünk mint akik nincsenek is ezen a bolygón. Úgy vettem észre a U-KISS-nek és az Infinite-nek több az esélye a rajongók miatt is.
- Köszönöm a csapatoknak ezt a majd egy órás kis koncertet! Most pedig a zsűri visszavonul és eredményt hoz. Addig mindenki fújja ki magát és át is öltözhettek valami kényelmesebb ruhába. - Levonult a színpadról mi pedig megfogadva a tanácsát elkezdtünk átöltözni.
       Mivel meg voltunk elégedve magunkkal ezért idegeskedés helyett csak bolondoztunk! Yoseob bevackolta magát Junhyung ölébe és őt szórakoztatta, míg Giki és Dongi kő-papír-olló játékkal foglalták le magukat. Én a telefonommal ügyködtem vagy is a twittert igazgattam rajta, de még a régi tolómon, közben pedig Doojoon-al veséztük ki Jaejongék előadását.
- Csodálom hogy nem tettek keresztbe senkinek - mondja Du itt mellettem.
- Én nem! Elég gondja volt azzal, hogy beugrókat találjon nem hogy támadásokat tervezgessen. - Ezzel nem védem ám.
- Lehet igazad van. Elég lapos lehetett az előadásuk a két tehetség nélkül - dől hátra a székben Hyung.
- Igaz is Yoochun hyungot holnap végre kiengedik a kórházból - örvendezek.
- Ez jó hír - mosolyog rám Dujun.
- Na gyerekek menjünk, megjött a zsűri - ordibál Giki.
- Tudod ezt halkan is elmondhattad volna, mi akkor is felfogjuk - fogja be Dongwoon az őrült száját.
- Sajnálom - mosolyog ránk.
- Menjünk - noszogat a leader.
       Ismét felsorakoztunk a színpadon sorszámainknak megfelelően és idegesen nézelődtünk a teremben. Rátévedt a tekintetem Jaejong elgyötört arcára és most valahogy sajnáltam, de ő nem tudta megtartani a barátait maga mellett. A konferáló fellépett mellénk és belekezdett a szövegelésbe.
- Nos meg kell hagyni elég érdekes eredmények születtek ahogy látom - mosolyog ránk biztatóan, amit nem tudok mire vélni - Nem is húzom az időt. Tehát az első továbbjutó, aki részt vehet a döntőben...