3. fejezet: A verseny és a fogadás (BEAST)

A héten mindennap összeültünk Junhyunggal a suli közelében lévő házamban, amiről már beszéltem. Délután háromtól este tíz-tizenegyig írtuk a szöveget, és ha valami nem jutott eszünkbe, akkor felhívtuk a többieket, vagy ha nem tetszett a szöveg, akkor elölről kezdtük az egészet. A tánc nagy részét is kitaláltuk már.
Hétvégén a csapat összegyűlt a házunkban, mivel úgy döntöttünk, hogy beköltözünk oda. Hát a szobabeosztást nem én csináltam, és ez meg is látszott. Mivel csak három szoba van Yoseob és Dujun lesznek az egyikben, a másodikban Giki és Dongwoon, a harmadikban meg persze én és Junhyung. Ja, és nincsenek külön ágyak, minden szobában egy nagy franciaágy van. Bár, ha úgy vesszük, nem olyan rémes ez.
A galériám az alagsorban van, ott írtuk a dalszöveget. A ruháinkat már megrendeltük, saját stylistom van. A táncteremben, mivel nem lehet mást csinálni, ezért persze, hogy táncoltunk, de sehogy sem akart összeállni a koreográfia, hiába volt meg végig. Nem úgy nézett ki, ahogy én azt megcsináltam a betegszobán.
A kajáról, hála az égnek, nem nekem kell gondoskodnom, mert már a legelső ott töltött éjszakánkon odaégettem a pizzát. Így a hét többi napján már Yoseob és Dongwoon szorgoskodott a konyhában.
Nos, ott tartottam, hogy már csak egy hetünk volt a versenyig. A tánc még sehol sem volt, a szöveg sem volt még befejezve. Nem tudom, hogy meg leszünk-e időben.
A három jómadár már vagy egy hónapja és három hete volt velünk. Junhyunggal azóta is sokszor összevesztünk, de ki is békültünk, hála Yoseobnak. A sebeim már begyógyultak, és az óta én tanítom a táncot, de, amint említettem, nem nagyon van kész. Az óta az alkalom óta Jaejongék nem tűntek fel, de érzem, hogy ezzel még nincs vége.
Nagyon keményen hajtjuk magunkat, hogy minden tökéletesen sikerüljön. Az utolsó hetet részletesebben leírom nektek. Az egész hétfőn kezdődött, akkor még nem voltunk annyira idegesek. Éppen a suliban ültünk T. O. P tanár úr óráján.
- Nos, gyerekek, már csak ez a hét van, vagyis csak öt nap. Szombaton este hatkor megkezdődik a selejtező. A legjobb kilenc csapat jut be a még nem tűzött ki első döntőbe, és képviselik az osztályokat – mondja bátorító beszédét. – Ebből az osztályból hány csapat indult?
- Öt, tanár úr – válaszol Key, az osztályelnök, és egyben a SHINee csapat anyukája.
- És te, osztályelnök, indulsz a csapatoddal? – kérdi tőle a tanár.
- Igen – válaszol büszkén.
- És kik vannak benne? – teszi fel újabb kérdését a volt rapper.
- Én, Onew, és ő a leader, valamint Taemin, Jonghyun és Minho – sorolja fel, miközben rájuk is mutat.
- Értem. Nos, nekem kell összegyűjtenem a csapatok nevét, úgyhogy kérem a csapatvezetőket, hogy jöjjenek ide, és diktálják le – feláll Doojoon, Zico a Block B-ből, Onew, Yunho a TVXQ-ból, és végül Eli az U–KISS-ből. – Rendben, kész, és az órának is vége. A héten még találkozunk, készüljetek.
- Nem sokan jelentkeztek az osztályból – mondja Yoseob.
- Jaejong mindegyik csapatot megfenyegette valamivel – ül le közénk Doojoon is. – A mi csapatunk, plusz még Zico, Eli, Yunho és Onew csapata van bent. Valamiért, minket is beleértve, öt bandát nem bántott. Mi öten, plusz még a JYJ, az a Jaejong csapata, a 8eight, Se7en, SS501, Dalmation, Infinite, Touch, ZE: A és még pár kis csapat van versenyben.
- Ez durva. Az utolsó versenyen is legalább huszonöt versenyző volt, most pedig tízzel kevesebb – tágulnak ki szemeim.
- Végül is, ez is több mint a semmi, nem? – néz rám Giki.
- Na, igen – helyeseli Yoseob.
- Hey, srácok, mizu? – jön oda hozzánk G. D és Seungri.
- Nem sok, Hyung – üdvözlöm őket.
- Hogy megy a felkészülés? – jön oda Junsu is. Nos, igen, ő is a JYJ tagja, de őt nem nagyon érdekli a mi hülye veszekedésünk Jae-vel, így ugyanúgy haverkodik velünk is meg a csapatával is. Nem haragszanak rá, és nem is mondják neki azt, hogy ne tegye, de így nincs beavatva a titkos kis tervekbe.
- Egész jól – köszönök neki is.
- Akkor jó – könyököl bele a vállamba.
- Ez fáj – szólok rá.
- Bocsánat – egyenesedik fel.
Pont belemerültünk a beszélgetésbe, mikor becsengettek, és Hong Ki tanár úr bejött.
A srácokkal egész órán leveleztünk Bluetooth-on. Nem tudtuk, hogy a volt pasim mire készül, de arra számítunk, hogy nem lesz kellemes.
Régebben Junsu, Yunho, Changmin, Jaejong és Yoochun alkották a TVXQ-t, de miután szakítottunk Jae-vel, szétváltak, mert majdnem elütött egy autóval az a majom. Hála Changminnak, megmenekültem. Yoochunnal sem beszélek az óta, mert azt hiszi, hogy haragszom rá, de ez nem így van.
Csengetés után elmentünk Junhyunggal reggelit venni, mert ma mi vagyunk a sorosak a csicska hopp-ban. Mind a négyen akkora listát írtak, hogy egy ötfős család is jól lakna, egyel. A legtöbbet Giki és Yoseob írta fel, látszik, hogy még növésben vannak.
- Felosszuk? – néz rám kérdőn.
- Rendben. Én veszem Gikinek és Dongwoonnak, te pedig Yoseobnak és Dujunnak, a sajátunkért meg majd visszajövünk – mosolygok rá.
- A mi tálcánkat már nem bírjuk el, mi? -  Valaki nagyon éhes lehet.
- Ha akarod, viszek három tálcát, és akkor a sajátodat tudod vinni – néztem rá.
- Nem kell, kibírom – ment be a büfé ajtón.
- Ahogy gondolod – morgok magamban, mert ő már nincs itt.
Gyorsan összeszedtük a felírt dolgokat, és már siettünk is fel a lépcsőn.
Junhyung már tényleg nagyon éhes lehet, mert, nem szó szerint, odadobta Dujun és Yoseob elé a tálcát, és már indult is kifelé.
- Hey! Junhyung, én elhiszem, hogy éhes vagy, de nem várnál meg? – szólok utána.
- Akkor igyekezz – néz rám mosolyogva. Zsebre vágja a kezét és nekidől az ajtófélfának, úgy vár rám.
- Komolyan mondom, ha éhes, úgy tud nyafogni, mint egy lány – rakom le Dongwoon elé a kajáját.
- Ne aggódj, ha éhes, mindig ilyen. Csak egy női ruha, egy paróka és egy kis smink kellene rá, és már olyan is lenne, mint egy középiskolás lány – mosolyog rám Dongi.
- Dongwoon, azért még süket nem vagyok – ordít rá a kis Joker.
Kitör belőlem a nevetés, és lassan a többiek is csatlakoznak. A kis Joker bevágja a durcit, és elfordul.
Mikor végre levegőhöz jutok, lerakom Giki tálcáját is, majd megfordulok, és odamegyek a kis morcihoz.
- Ne vedd a szívedre. Egyáltalán nem vagy lányos. Gondolj bele, egy ilyen mogorva lánytól csak megijednének a fiúk – megyek ki mellette.
- Ez aztán bíztató, mondhatom – jön utánam.
- Ne legyél már ilyen morcos, csak vicc volt. Lásd be, nem lennél jó lánynak – állok elé.
- Igazad van. Most már örülsz? – néz a szembe.
- Menjünk enni, jó? – mosolygok rá.
- Eddig is ezért indultunk el, nem? – rakja megint zsebre a kezét. Nehéz nap ez a mai.
Megint az szendvicses és süti pult előtt álunk, de már alig van valami. A kedvenc sütimből is már csak egy darab van, de Junhyung azt is ellopta előlem.
Nagyot sóhajtok, mikor a tetőn ülve a tálcámra pillantok, és csak egy szendvics és egy pohár kávé néz velem farkasszemet.
- Örülsz, igaz? – vágom be a mű durcát.
- Hát, azt hiszem, igen – kibontja az édesség csomagolását, és beleharap. Komolyan mondom, ezt direkt csinálja velem.
- Kérsz? – kérdezi ismét egy sunyi mosoly kíséretében.
- Kösz, de inkább kihagyom – bontogatom a szendvicsem csomagolását.
- Biztos? – kérdi felhúzott szemöldökkel.
- Miért, adnál? – nézek a szemébe.
Elmosolyodik, és beleharap a sütibe. Lerakja maga mellé a tálcát, majd fölém hajol, és megcsókol. Résnyire nyitva van a szám, és ő ezt ki is használja, hogy átrakhassa számba az ételt. Elhajol az arcomtól, és rám mosolygott.
Gyorsan lenyelem, de a döbbenet nem múlik el. Ismét közel hajol, de most nincs semmi a szájában. Lágyan megcsókol, majd egyre szenvedélyesebben.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Az, hogy egyáltalán nem tiltakoztam, és minél szenvedélyesebb lett, annál többet akartam.
Hirtelen lépteket hallottunk a lépcsőház felől, és gyorsan szétváltunk.
- Szóval itt vagytok – jött oda Yoseob a sejtelmes mosolya kíséretében.
- Reggeliztünk. De mivel ez az egyetlen csendes hely van az iskolában, ezért ide jöttünk – hajtom le a fejem.
- Értem – érződik hangjában, hogy nem hisz nekem.
Junhyung tök nyugodtan beszélget vele, mintha semmi sem történt volna, ami miatt ideges lenne. Néha rám néz azzal a kéjenc tekintetével, amitől még a lélegzetem is eláll.
- Hyunseung, neked is szólok, hogy ma siess haza, mert próba van, jó? Bár általában együtt szoktunk haza menni – szakít ki gondolataim közül a kis szöszi figyelmeztetésével.
- Rendben – mosolygok rá.
- Mi a baj? Olyan furcsa vagy – néz a szemembe. Junhyungra pillantok segítséget remélve, de az csak nyugisan falatozik tovább.
- Semmi bajom nincs, csak kicsit fáradt vagyok – hazudom neki.
- Akkor hagyd ki ezt az órát, és menj le a gyengélkedőre egy kicsit aludni – javasolja.
- Nem. Megleszek. Annyira nem vagyok fáradt. De most menjünk, mielőtt becsengetnek – állok fel, és indulok el a lépcsőház felé, de azt még hallom, hogy Yoseob Junhyungot kérdezgeti felőlem.
- Mi a baja? - kérdi
- Nem tudom – áll fel Junhyung is, és jön utánam.
Elindulunk a Jokerrel lefelé a büfébe, hogy visszavigyük a tálcákat, de már éppen indultunk volna a terembe, mikor becsengettek.
Amilyen gyorsan csak tudtunk, szaladtunk a lépcsőkön, már hármasával vettük a lépcsőfokokat, de így is késtünk.
Mivel az osztályfőnökkel voltunk, és ő nem szereti, ha késünk az órájáról, ezért büntetést kaptunk. Na, találjátok ki, mit kaptunk? Egy héten keresztül tarkítanunk kell három termet.
Órák után és Dujun leszidása után elindultunk a takarítószerekért. Junhyungon látszott, hogy legszívesebben itt sem lenne.
- Igazán ellóghatnánk – mondja morci bácsi.
- Persze, és utána még rosszabbat kapnánk. Milyen jó ötleteid vannak – mondom gúnyosan.
- Tudom, hogy jó ötleteim vannak, nem kell firtatni – mosolyog rám.
- Nem vagyok vicces kedvemben – nézek a szemébe.
- Jól van, na. Bocsi – folytatja a felmosást.
- Hagyjuk. Inkább végezzünk minél hamarabb, hogy még legalább fél órát, ha nem többet, tudjunk próbálni – folytatom én is a munkát.
- Tényleg csak a táncra tudsz gondolni most? Semmi másra? – kérdi fennhangon.
- Nem. Most pont nem arra koncentrálok, pedig arra kéne, csak sajnos valami más mindig eltereli a figyelmem – nyugodt vagyok még, de nem sokáig.
- És mi az a bizonyos dolog? – veszi vissza hangját.
- Azt neked nem kell tudnod – nézek farkasszemet vele.
- Hah. Mennyi van még hátra? – fordul el.
- Még egy osztály – gondolkodok el.
- Én átmegyek oda, csak mondd meg, melyik terem, te pedig fejezd be ezt, és ha kész vagy, gyere utánam – adja ki a feladatokat.
- A 10/C terme, majd megyek nemsokára én is – egyezek bele.
- Oké – megy ki.
Megint egyedül maradtam a gondolataimmal, amelyek még mindig a délutáni csókon járnak.
Ha tovább agyalok rajta, akkor megőrülök. De akkor is kíváncsi vagyok, hogy miért csinálta. Vajon Yoseob látott minket vagy nem? Ha látott, akkor mit gondol most? De sok kérdés kering a fejemben.
Jaj, Hyunseung, gondolj már valami másra. Na, tessék, még meg is pofozom magam. Most úgy nézhetek ki, mint egy mazoista.
Gyorsabban végeztem, mint gondoltam. Elmegyek kicserélni a felmosó vizet, utána pedig elindulok a 10/C terme felé. Benéztem az ablakon, de a terem kongott az ember  hiánytól. Az ajtó résnyire nyitva volt, így bementem rajta, de nem kellett volna. Megúsztam az esti fürdést, mert a nyakamba borult egy vödör víz.
A kis Joker az ajtó mögött röhögött rajtam, de gyorsan letöröltem a mosolyt a képéről, mert a vödröm tartalmát a fejére öntöttem. Olyan meggyötört arcot vágott, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Ezt már másodszorra játszod el velem, csak most nem aludtam, és több vizet is kaptam – hangsúlyozta ki a „másodszorra’’ szót.
- Te kezdted, nem én! – mosolygok angyalian rá.
- De te meg folytattad. – Már megint kezdi.
- Na és? – nézek rá kérdőn. – Hagynom kellett volna magam? Nem hagyhattam szó nélkül, hogy több liter vizet rám borítottál – fonom össze karjaimat mellkasom előtt.
- Miért ne hagyhattad volna? – utánoz engem a mozdulataimban.
- Ezt te sem gondoltad komolyan – megyek ki a teremből, hogy átöltözzek.
A „humorzsák’’ is jön utánam. Ezt még visszakapja kamatostul, nincs vége ennyivel. Még jó, hogy raktam el váltóruhát, nem is egyet, mert gondolom, majd ennek a majomnak is kell adnom.
Beállok a zuhany alá, és megengedem a meleg vizes csapot. Olyan jól esik, ahogy a forró cseppek a bőrömhöz érnek. Hallom, ahogy a Jokerke is beáll a másik zuhanykabinba.
Nem sietek, mert mindig eszembe jut, hogy még fel kéne törölni a ki öntött vizet. Tudom, hogy egyszer úgy is ki kell másznom innen, de még öt percet adok magamnak.
Junhyung velem ellentétben hamar kimegy, de nem hallottam az öltöző ajtajának csukódását szóval még nem ment el. Lassan én is követem őt.
Amikor kiléptem az ajtón, ott ült a padon, és mélyen gondolkodott, már ha tud olyat is. Nem sokára észrevette, hogy nincs egyedül. Éppen szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.
- Tudom, egy perc, és adok valami ruhát. A múltkor is jók voltak rád a cuccaim, szóval nem lesz gond – feláll, és odajön a szerényemhez.
- Honnan tudtad, hogy mit akartam kérni? – kérdi a hátam mögül.
- Csak megérzés volt – fordulok felé, de észrevettem, hogy nagyon közel áll, és el is pirultam. A kezébe nyomtam gyorsan a ruhákat, és már vissza is fordultam a szekrényemhez. Egy Nike-s pólót, egy szürke csőnacit, és egy fekete bőrdzsekit adtam neki. Alsó az már csak van nála.
- Köszi. – Érzem, hogy mosolyog.
- Nincs mit – nyögöm ki a szavakat.
- Miért van az az érzésem, hogy zavarban vagy a közelemben? Csak nem a délutáni dolog miatt? – suttogja kérdését a fülembe. Ha lehet, még jobban elpirultam.
- Rosszak az érzékeid, Junhyung. Nem vagyok zavarban előtted. – Az arcom nem erről árulkodik szerintem.
- Ó, tényleg? – hajol közel az arcomhoz, a szívem pedig majd kiesik a helyéről, már úgy dobog.
- Igen, tényleg – suttogom már szinte a szájába.
- És ez sem zavar? – szünteti meg ajkaink között a távolságot.
Eléggé meglepett. A délutáni ehhez képest semmi. Olyan lassú és szenvedélyes volt, hogy az már fájdalmas. Többet akartam, csak ez járt a fejemben. Erre tényleg nem számítottam.
Hamar elfogyott a levegőnk, így szét kellett válnunk. Pihegve és ködös szemmel néztem fel rá. Ő ugyan ilyen tekintettel nézett le rám.
- Hyunseung, te szerelmes vagy belém? – néz a szemembe.
- Nem tudom – kezdem el fixírozni a padlót.
- Akkor mit tudsz? – mosolyodik el.
Lassan eltávolodik tőlem, és elindul felöltözni. Amint magamhoz térek, én is elkezdek lassacskán ruhákat előhalászni magamnak. Zavaromban minden parfümöt meg sampont felborítok a polcokon.
Találtam egy fekete pólót, egy sötétkék farmert és egy fekete dzsekit. Gyorsan elkezdek öltözködni. Teljesen összezavart, és nem tudom, most milyen reakcióra vár.
Szó nélkül kimentem az öltözőből. Nem tudom, milyen arcot vághatott hozzá, de ez most kevésbé érdekel.
Felrohantam az emeletre a kijelölt terembe, és neki láttam felmosni a víztócsát, amit ott hagytunk.
Nem tartott sokáig. Tíz perc volt az egész. Persze Junhyung nem jött segíteni. Nem is számítottam rá, ezek után meg főleg nem. Nem is baj, egyedül gyorsabban ment. Csak az a  gond, hogy utána visszapakolni is nekem kellett.
Fél nyolc körül indultam el hazafelé, mert még kiszellőztettem egy kicsit a fejem a tetőn.  A Jokert nem láttam sehol. Már csak pár lépésre volt a kapu, mikor megpillantottam Junhyungot az egyik oszlopnak támaszkodva.
- Végeztél? – jön oda hozzám.
- Igen. Kösz, hogy visszajöttél segíteni – mondom szemrehányóan.
- Bocs, csak nem voltam benne biztos, hogy utánad kéne mennem – mosolyog rám.
- Ne mosolyogj itt nekem, hanem menjük haza. – Jobb lesz, ha úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Elindultam kifelé, ő pedig követett.
- Oké – szól utánam.
Hazafelé nem nagyon beszélgettünk. A buszon pedig elaludt mellettem. Nagyon aranyos volt, az már biztos, de még mindig nem voltam olyan nyugodt, mint szoktam lenni.
Nagyon nehezen ébredt fel, amikor keltegettem. Pont le tudtunk szállni. Kicsit mérges voltam, de ez nem tartott sokáig.
Mikor hazaértünk, a többiek nem voltak sehol sem, csak egy levelet találtunk a konyhaasztalon.
„Kaja a pulton van letakarva. Tízre talán már itthon leszünk, de nem biztos. Viszont mire mi hazaérünk ti már az ágyban legyetek, és nagyban húzzátok a lóbőrt, mert ha nem, nagyon le foglak titeket szidni. Holnap elkérjük magunkat egész napra, és végig próbálni fogunk.

Doojoon’’
- Na, ez már jól hangzik – mondom mosolyogva.
- Nagyon – morog Junhyung a vállamra támaszkodva.
- Legalább most pihenhetünk – nyugtatgatom.
- Nem mondtak újat ezzel, amúgy is ezt csináltam volna – indul el a szobánk felé.
- Jaj, ne duzzogj már. Nézzünk meg egy horrort – ajánlom fel.
- Hát, nézzünk, de tuti, hogy bealszom még a vége előtt – fordul felém, és nekidől az ajtófélfának.
- Fogadjunk – jött egy jó ötletem.
- Miben? – Na, ez már őt is érdekli.
- Ha te alszol el előbb, akkor holnap kifizeted a reggelimet, az ebédemet és a buszt. De ha én alszom el előbb… - félbeszakít.
- Azt majd én kitalálom, hogy mit kérek tőled – mosolyodik el ördögien.
- Ez így nem fair. Mond el, hogy mit akarsz – durcizok be.
- Nem – elfordul, és bemegy a szobába.
- Hát, jó – egyezek bele. Nagyon kíváncsivá tett. Majd meglátjuk, ki fog győzni!