Iker Valnetín

A Starship Entertainment folyosóján sétáltunk végig, ami már elég nehézkesre sikeredett a majd hatórás táncpróba után. Ha ez még nem lett volna elég még korán is keltünk, hogy a fodrász elkészülhessen velünk időben, mivel az új videóhoz új haj dominál. Az én új fazonom szép lila lett hála az egyik jelenet miatt.

Egy kicsit lemaradtam a többiektől, mert elgondolkodtam azon, hogy vajon mikor fogják azt kitalálni, hogy hupilila hajam legyen a klip kedvéért, de nem sokra jutottam mert Donghyun férfias hangja kirántott elmélkedésemből.

- Kwangmin igyekezz már! Csak fél óránk van a forgatásig és te pont most nem figyelsz. - Ez is kész vicc, hogy egy Mv forgatást estére raktak, véletlenül sem napközben vennénk fel, hogy este tudjunk aludni.
- Bocs csak elkalandoztam. - Magamra erőltettem egy mosolyt, pedig a szám nagyon tiltakozott a mozdulat ellen.

Az öltöző ajtajában megtorpantam, mert épp drága ikrem ecsetelte a csapat maknae-nak, hogy nekem milyen rosszul is áll ez a lila haj, amit egy fél órával ezelőtt annyira imádott rajtam. Nagyon mérges lettem rá, amit le is olvasott az arcomról mikor dúvad módjára léptem be az öltöző ajtaján. Levágódtam az egyik székre és durcás arccal elkezdtem nyomkodni a telefonom. Egyáltalán nem hatott meg a békülési próbálkozása, sem a - „Kwangmini! Ne haragudj rám. Nem úgy értettem.” - hízelgése.

- Tudod mit Hyung! Te pedig nagyon idegesítő vagy és egyáltalán nem vagy olyan aranyos mint amilyennek mindenki beállít! - Amint ezt a fejéhez vágtam már meg is bántam, de a könnyes szeme keltette a legnagyobb bűntudatot bennem.
- Jo Kwangmin utállak! Soha többé nem akarlak látni! Amint visszaértünk a szállásra költözz ki a kanapéra! - Tudtam, hogy ezt fogja mondani, de már nem tudom visszaszívni a szavaim, sem bocsánatot kérni, mert úgy kiviharzott az öltözőből, hogy biztos nem érném be.

- Gratulálok Kwangmin, most mehetünk megkeresni. Miért kell nektek mindig ilyen apróságokon veszekedni? - Most jön a kioktatás mikor Hyunseong is állandóan beleköt Jeongminba.
- Miért kritizálta a hajam? Félórával ezelőtt még teljesen odáig volt ezért a színért, most meg kigúnyolta. - Már megint én vagyok a hibás, hát persze mit is vártam.
- Maradj itt majd mi megkeressük, úgy is valahol a takarító szertárban lesz és bőg. - Donghyun és Hyunseong kivonultak én pedig már azon törtem a fejem, hogy mivel kéne megbékítenem hasonmásom.
A forgatásra elég jókedvűen került elő Yongmin, de nem állt velem szóba, úgy elment mellettem mintha ott se lennék. Akármennyire bosszantott is fel számomra elképzelhetetlen nélküle az életem hisz ő az ikertestvérem. Ő teszi ki a másik felem és már nem is tudnám máshogy élni az életem, csak úgy hogy ő velem van és kiegészíti a gondolataim, a mondataim, a tetteim. De egy egyszerű - „Bocsánat” - itt nem lesz elég, ennél több kell, hogy minden olyan legyen mint a veszekedés előtt.
Eltelt már majd három nap és én félek, hogy gerincferdülésem lesz a kemény kanapé miatt. Hiába néz levegőnek a cuccaim és az ágyneműim kidobálta a szobából a másikba pedig nem engedtek be a fiúk, így kénytelen vagyok tényleg azon az üllő alkalmatosságon aludni. Már megkérdeztem a csapat többi tagját, hogy szerintük mivel engesztelhetném ki Yongmint, de mind a négyen azt mondták, hogy találjam ki magam.
Egy újabb többórás próbán vagyunk túl és jelenleg a naptárat nézegetjük, hogy mikor lesz végre vége ezeknek a csontokat nem kímélő napoknak, de szomorúan vettük tudomásól, hogy az elkövetkezendő hetekben még nem lesz alkalmunk egy kiadós pihenésre a come back miatt. Ahogy szemem végigfuttattam a februáron megakadtam a tizennegyedikénél, vagyis a híres Valentin napnál. Hirtelen határtalan vágyat éreztem egy kiadós édességbolti látogatás iránt. Most már teljesen kész a terv is, hogy miként fogom visszahódítani másik felem, mégpedig a csokoládénak ő se tud ellenállni, ahogy én se, nem a semmiért vagyunk ikrek.
Tizennegyedikén reggel korábban keltem mint a többiek és a Manager Hyungal elmentem bevásárolni a reggelihez na és persze a féltve őrzött pénzemből is vettem ki, hogy egy jó minőségű díszdobozos ajándékkal térjek majd vissza. A vásárlás közben mosdóra hivatkozva kiszöktem az üzletből és egy díszes - „Valentin napi ajándékok” - feliratú kisboltba sétáltam át, amit már a kisbuszból kinéztem magamnak.
Elég sok pár lófrált bent, akik mellett alig tudtam elmenni. A sok polc elég üresen kongott az üzletben, nem csoda hisz ma a sok szerelmes mind megajándékozza egymást. Szerencsémre még volt az én drága testvérem kedvenc tejcsokoládés bonbonjából, amit csak különleges alkalmakra szoktam neki venni és ez a mai is az lesz, ez az egy reményem maradt. Hogy ne legyen túl lányosan romantikus én nem rózsaszín meg piros masnit rakattam rá hanem kéket. Fizettem és egy kék kis tasakkal a kezemben léptem ki a járdára a rohanó tömegbe, ami hirtelen még nagyobb lett.
A Manager már pakolta be a csomagokat a busz hátsóülésére mikor odaléptem én is. Nem szidott meg, csak mérgesen nézett rám, de mikor beszámoltam a békülési akciómról rögtön elmosolyodott, mert már ő se bírta nézni, hogy görnyedt háttal kullogok a többiek mögött.
Mikor beléptünk az ajtón még csak Donghyun és Jeongmin volt fent a többiek pedig még nagyban aludtak. Segítettem a reggeli elkészítésében is, hogy minél nagyobb sikerem legyen, de mind hiába Yongmin morcoson mászott ki a konyhába és még mindig átnézett rajtam. Az ajándékot inkább majd később adom oda hátha addigra lesz olyan hangulata, hogy legalább végighallgat.

Bent az öltözőben mindenki gyorsan öltözött át, hogy minket kettesben hagyjanak, ugyanis beavattam őket a dologba és hatalmas bólogatások közepette helyeselték az ötletem. Odasétáltam Yongmin mellé aki épp a cipőjét húzta fel. Megvártam amíg feláll és nem engedtem neki, hogy elmenjen.

- Gyorsan mond, mert nemsokára kezdődik a próba. - Úgy látom a duzzogás még mindig tart.
- Sajnálom, amit a múltkor mondtam. Nem volt igazam, csak mérges voltam és túlzásba estem. - Színpadiasan meghajoltam előtte és a kezébe nyomtam az ajándékot, majd adtam az arcára egy puszit. - Boldog Valentin napot Hyung. - Arca kipirosodott és úgy mosolygott mintha most nyert volna a Mama díjátadón öt kupát.
- Imádlak Kwangmin! - A nyakamba vetette magát, de gyorsan vissza is húzódott és ő is egy kis zöld dobozkát adott át nekem.
- Ez mi? - bambán néztem mosolygó szemeibe.
- Nyisd ki és megtudod. Igazából én is békülni akartam és ennél jobb alkalom nem is lehetett volna. - Kicsomagoltam a kis dobozkát és ugyan abból a fajta csokiból egy szívecske alakú bonbon szemezett velem, aminek a közepén egy - „Sorry” - kis felirat volt.
- Köszönöm. Ikertesók ismét? - Kinyújtottam felé a kezem, de ő inkább egy ölelést adott ismét.
- Ikertesók ismét. Neked is boldog Valentin napot. - Megmosolyogtam már szipogó hangját, amiből tudtam, hogy mindjárt elsírja magát a meghatódottságtól. Végül mégiscsak visszaköltözhettem a szobánkba és már a Valentin napot se utálom. Hát igen, ahogy a mondás tartja „Minden jó, ha a vége jó!”